A rencefélék családjához tartozó, apró termetű, tőlevélrózsás, évelő, rovaremésztő növény, szétterülő levélrózsával. Enyhén húsos, enyves tapintású, elliptikus levelei világoszöldek. Levéltelen szárán május-júniusban nyílik halványkék vagy ibolyaszínű pártájú, sarkantyús virága. Levélrózsában álló tőleveleit a harmatfűéhez hasonló mirigyszőrök borítják, melyek a rovarfogás szolgálatában állnak. Rengeteg apró, pontszerű mirigy borítja. A kisebbek emésztőnedvet választanak ki, a nagyobbak nyelesek és ragadós váladékot termelnek az apró rovarok megfogására. Az apró rovar érintésére ragadós váladék termelődik, amelyben a megragadt rovar végül megfullad, majd megemésztődik. Közben a levélszélek begöngyölődnek, a levél mintha felfúvódna, "meghízna"!
A legtöbb ember nem is gondolná, hogy életmódjában eltér a közönséges növényektől.
Leggyakrabban füves területeken fordulnak elő. Élőhelyeik alapján három csoportba szokták sorolni őket: mexikói, amerikai (USA délkeleti része, hogy pontosak legyünk), és északi Pinguicula.
Hazánkban néhol megtalálható a Pinguicula vulgaris, de meglehetősen ritka. A növény tőzeg- és síklápokon, mocsárréteken 2000 m magasságig fordul elő. Nálunk jégkori maradványként ismert, nagyon ritka növény. Szigorúan védett!  Természetvédelmi értéke 100.000 Ft. Lakásban rendkívül jól tartható, minimális gondoskodást igényel.

Pinguicula tartása.
A pinguicula talán a legideálisabb növény a kezdők számára, nagyon sok mindent elvisel, és viszonylag igénytelen.
Ültető közegnek javasolt a rostos mohatőzeg (pl. Novobalt, vagy valamilyen fekete színű tiszta tőzeg, a rostos barna is jó), de igénytelensége miatt szinte bármilyen közegben elvan az általános virágföldet kivéve.
A lényeg hogy jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű talajba kerüljön. Locsolása nem nagy feladat, mert talán az egyedüli, ami nem igényli a mészmentes vizet, ezért nyugodtan lehet csapvizet is használni az öntözéséhez, de persze a mészmentes (forralt, vagy desztillált) az ideális. Szereti a magas páratartalmat, leveleit nem tanácsos hogy víz érje, ezért a legjobb, ha alatta egy szélesebb tálcában áll a víz folyamatosan.
Egyáltalán nem melegigényes, kb. 20-25°C az ideális hőmérséklet, de semmi baja nem lesz, ha melegebb helyen van. bőségesen éri a szórt (nap) fény. Ha nyáron nagyon erősen süti a nap, vigyázzunk nehogy a levelek megégjenek, a felületüket borító cseppek által felerősített napfény hatására. Hasonlóan, mint a Droserák
Szüksége van nyugalmi időszakra (nov.-dec.-jan.), ilyenkor fokozatosan csökkentsük a hőmérsékletet kb.10°C-ig. Ha a növény kezd "álomba merülni" annak legelső jele, hogy egyre lassabban nő (de fejlődése nem áll meg). Ebben az időszakban kevesebb vizet igényelnek, ezért elég, ha földjét csak épphogy nyirkosan tartjuk. 2-3 évente, tavasszal, a növekedési időszak megkezdése előtt ültessük át / szét.
Kedveli a szórt fényt, de a tűző naptól óvni kell, mert levélszélei könnyen megégnek. Ha nem tudjuk számára biztosítani az elegendő mennyiségű fényt, megvilágításához érdemesebb fénycsövet használni (kb.10-12h az ideális).
Virágait tavasszal hozza, de néha ősszel is megjelenhet, ha jól érzi magát, ezek sokfélék lehetnek a fehértől a rózsaszínig, de minden árnyalatban tetszetősek.
Igen szépen jelzik a tőzeglegyek és a liszteskék (üvegházi molylepke) jelenlétét.

Tartásuk élőhelyek szerint:
Mérsékelt égöviek, Trópusi égöviek, Mexikói származásúak...